| Népszabadság:
Németh Miklós nem az
az ember, akiről biztosakat lehet állítani. Vegyük úgy
tehát, hogy most, május második hetében nem kíván
semmilyen formában indulni a parlamenti választásokon.
Nem indult 1994-ben és 1998-ban sem, ebben van gyakorlata.
Ha nem róla volna szó, akár politikai számvetésbe is
kezdhetnénk. Esetében azonban ez ostobasággal felérő
merészség lenne. Németh – a jelenlegi látszatokkal
ellentétben – nem az a típusú ember, aki sírva
hazaszalad, ha kap egy pofont a játszótéren. Vár, és várni
azt nagyon tud. A medve visszament a barlangjába, mert
megijedt az árnyékától. Arra vár, hogy egyszer vége
lesz a télnek.
folytatás |
| Magyar
Nemzet:
Mérsékelt
radikalizmus
Pár órája volt pártelnök
Pokorni Zoltán, máris rossz fát tett a tűzre. Az MTV
Aktuális című műsorában helybenhagyta azt a riporteri
eszmefuttatást, miszerint a Fidesz nem hajlandó koalícióra
lépni a radikális pártokkal (sem), s ezen pártok közé
kell sorolni az SZDSZ-t is. Tehát
Pokorni Zoltán szerint az SZDSZ radikális párt. Meglehetősen
visszafogott értékelés ez, de a szabad demokratáknak mégis
fájdalmas. Ők másként látják magukat. Önmegtartóztató,
mérsékelt, szerény pártként, valahol a centrum kellős
közepén, egyenlő távolságra minden más politikai erőtől,
eszmétől, indulattól. Az SZDSZ egész története az önmérsékletről
szól. Megalakulásuk után a jámbor és szelíd
antikommunizmus jellemezte őket, nem spricceltek, csak fröcsögtek,
de a kemény magból senki nem tagadta meg, nem ítélte el
sem a saját múltját, de még a családja egykori tetteit,
szerepét sem. A tolerancia ily példamutató megnyilvánulása
után volt annyi erkölcsi erejük, hogy segítsék és támogassák
az egykori állampárt utódjának feltámadását és
hatalomra jutását, viszont mindent megtettek az igazságtétel
elmaradása, a múlt bűneinek elfeledtetése érdekében.
folytatás |